Épp itt ülök Trixiéknél és próbálunk átvergődni a feladott szövegeken, két 40 oldalas cikken, eddig nem sok sikerrel. Viszont már megnéztük a New Girl legújabb részét és készülünk ebédelni. A cikkek nagyon nagy nehézséget okoznak számomra, néha elgondolkoztam, hogy hogy gondolhattam, hogy a tudásom elég egy külföldi egyetemen való tanuláshoz. Másrészről viszont, mikor értek minden egyes szót, le is tudom fordítani magyarra, és még mindig azt mondom, hogy ennek semmi értelme, akkor úgy érzem baj van. Valamilyen stratégiát mindenképpen ki kell dolgoznunk ahhoz hogy át tudjunk menni a vizsgákon, kivéve talán az EU-t és az afrikát, amik könnyebbnek ígérkeznek....

Az első bekezdés óta eltelt egy nap. most pont időt adok a ruháknak, hogy megtisztuljanak a lavór gőzölgő vizében. Kicsit nehéz ez a blogírás, ugyanis mostanában beleestem abba az állapotba, hogy olyan sok dolgot kellene csinálnom, hogy inkább nem csinálok semmit... De talán most ezzel kitörök a körből.

Lássuk csak milyen említésre méltó dolgok történtek:

Hétfőn megtartottam életem legrosszabb előadását, habár Trixi azt mondta, hogy az én részem kicsit jobb volt, mint a partneremé, de ez nem hiszem, hogy számítana, hisz a felelősség közös az ilyen projektekben. Azonban erről legyen elég ennyi, ami volt, elmúlt, akit érdekelnek a konkrétumok az keressen meg személyesen! A nap többi része azonban, beleértve az esemény előtti órákat is csodás volt. Sütött a nap, nem volt farkasordító hideg, és minden király volt, egészen estig, amikor meg kellett volna csinálnom egy tervet az egyik beadandómhoz és azon nem tudtam túl tenni magam. A feladatot azóta sem sikerült megcsinálnom, de kértem már halasztást...

A kedd viszonylag kellemesen telt, a francia kifejezetten jó volt. Az egyetlen kevésbé jó dolog az az e-mail volt a könyvtártól, ami szerint nem vittem vissza az egyik könyvet. Ez azért volt fura, mert Katia vissza vitte, de azért biztos, ami biztos leellenőriztük, hogy a jó könyvről beszélünk, és úgy tűnt minden rendben van. Ennek ellenére iszonyatosan ideges lettem, de valószínűleg ez is csak egy pótcselekvés volt, egy jó indok, hogy korán lefeküdjek aludni.

Szerdán ugyanis minden egyszerűen megoldódott, bementem a könyvtárba, mondtam, hogy mi van, ők gyorsan lecsekkolták, hogy igazam van-e és ennyi volt. Ezután még kinyomtattam a vélib papírjaimat is és postára adtam, így lehet, hogy egy hét múlva már tekerhetek! És az első bekezdés is a szerdai nap egy részét írja le.

Mint látjátok elég furán vagyok most, néha nagyon jó, néha meg pokolian rossz, főleg az ipw és pol psy-hez kapcsolódó dolgok váltják ki ezt az utóbbit. Próbálok dolgozgatni ezeken is, keresni az okokat, de nehéz. Viszont most például megint gyönyörűen süt a nap, ami megjavítja a napot, este meg meg valószínűleg szocializálódunk a Szajna parton.

Hát, talán most ennyi, remélem tudom szűkíteni a bejegyzések közötti időbeli távolságot a jövőben!