Drága Feleim,
Nem is tudom hol kezdjem annyi minden történik itt velem ebben a nagy városban. Az ember nem is gondolná mennyire különbözik a világ ezen a fele, a jól megszokott otthonitól. Még a levegő sem ugyanolyan drága barátaim. Ma is például a sok pöfékelő automobil olyan szagot csinált, mint ami a gépgyárakban szokott volt lenni olajozás után.
De, hogy a komolyabb dolgokról is beszámoljak hál' istennek remek egészségnek örvendek és az itt kínált koszt is rendkívül kielégítő, minden nap nagy sétákat teszek, ma például az universitastól egész lakosztályomig sétáltam, ami nem telt többe 5 fertályóránál és közben kedvet kaptam az itteni bér-drótszamár használatához, így holnap el is megyek a postahivatalba kérvényezni, hogy vegyék fel nevemet a regiszterbe.
Ma külön felkeltette figyelmemet, hogy a helyiek is megülik farsang ünnepét, egész hasonlóan, mint mi tesszük minden februárban. Ugyanakkor tévedés lenne rögtön farsangi fánkra, és a mohács környékén honos busó-járásra gondolni, az itteni szokás kimerül abban, hogy jelmezt öltenek és egy jót mulatnak egymással.
Sajnos az egészségem színvonala nem egyezik a tanulmányaim színvonalával. Ma a két órám egyike sem tartogatott izgalmakat. Az első órán a francia professor nem tudott érdekes disputát generálni, a második lecturatom pedig rendkívül unalmas volt. A helyett, hogy a politika psyhologikáját vitattuk volna meg, a professor mindvégig neurosisokról meg structurákról magyarázott. Elkeserítő. Szándékomban is áll írni az ügyben az alma materemnek, hogy tegyenek lépéseket az óráról való elmozdításom érdekében.
Mint azt már följebb említettem itt minden más, mint otthon. Példának okáért, az itteni koldusok egyáltalán nem maradtak ki a haladásból, amelyikről korábban már írtam nektek ma megint feltűnt és egy nagy, téglalap alakú fényes valami volt nála egy almával a hátán, ami mindenképpen nagyon drágának tűnt. Hát ilyennel biztosan nem lehet összefutni a pesti boulvardon.
