A tegnapi nap nagyon jó volt, ezért írok róla.

Az egész egy kellemes késő délelőtti ébredéssel kezdődött, valószínűleg az óraátállítás most különösképpen megzavarta a bioritmusomat. A terv az volt, hogy elmegyek a könyvtárba, ebből azonban csak annyi lett, hogy bebringáztam a suliba kinyomtatni pár jegyzetet. Annyira jó itt bringázni. Tudom, hogy statisztikailag biztos veszélyesebb, tekintve, hogy sokkal nagyobb a forgalom, mégis mindig biztonságban érzem magam mikor a bringán ülök, tegnap már át mertem menni a Concordon is.

Visszafele metróztam, mert kissé elromlott az idő, de a Saint Lazarenál gondoltam, hogy itt az idő megtekinteni Párizs egyik lovely terét és utcácskáját a Place de Budapestet és a Rue de Budapestet. Az utcáról annyit kell elmondanom, hogy tele van arab és kínai éttermekkel. Pont, mint Budapesten :)

Miközben sétáltam egyszerre megcsörrent a telefonom, a kijelzőn egy ismeretlen külföldi szám villogott. Felveszem. Halló. Egy ismerős hang szól bele. Dina, te vagy az?.. Kiderült, hogy luxemburgi barátaim itt vannak Párizsban így mivel nem volt komolyabb dolgom felkerekedtem, hogy összefussunk. Nagyon király volt ez a délután, velük kapcsolatban mindig meglepődöm, hogy milyen jól el tudunk lenni, annak ellenére, hogy 1-2 évente látjuk egymást. És már ők is alig várják, hogy Enikő kékre fesse a haját!

Este még beugrottunk a Louvreba, ahol volt alkalmam 10 percen keresztül teljes nyugalomban állni a Mona Lisa előtt, bármiféle ázsiai fénykép-kattingatások nélkül. Az élmény: felbecsülhetetlen. Viszont még mindig nem tudtam megfejteni a festményt. Hammurapi törvényoszlopánál természetesen megemlítettem, hogy tulajdonképpen ez egy pénisz. Ezért az infóért azóta is hálás vagyok Tünde!
Mindemellett a Louvre éjszaka teljesen más. Nyugodt, csöndes és alkalmat ad a szemlélődésre. Amilyennek valójában kellene lennie.

A múzeumi túra után még rávettem Ferencet, hogy tartson velem a luxemburgiak lakására, ahol kellemes Parov Stelar hallgatással ütöttük el az időt egészen hajnali 2-ig, majd kihasználva az éjszakai busz nyújtotta szolgáltatásokat egy röpke óra alatt hazaértünk, és megvitattuk a félelem természetét.

Ma pedig eljött a fodrász napja. A bejegyzés címe nem véletlenül utal a Dies irae, dies illa-ra ugyanis azt éreztem, hogy tényleg eljött az Ítélet napja... Meg is hallgattam Verdi Requiemét, hogy fokozzam a hangulatot. Egészen este 6-ig gyűjtöttük a bátorságot Wadedel, hogy elinduljunk, de végül megtettük, amit meg kellett tenni, így most két frissen nyírt úriember lakik a háztartásban.

És a jövő héten már lesz két vizsgám, szóval lassan kezdődik a finish...