A mai nap mar csak 11 nap van hatra itt tartozkodasombol es az ekezetek hianya miatt elore is elnezest kerek, a laptomon egy nagyon csunya virus van ami erosen akadalyoz a gep rendeltetesszeru hasznalataban (azert fogalmazok igy, mert pl poharalatetkent meg mindig remekul funkcional, valamint papirnehezeknek is tokeletes) es innen eredeztetheto az ekezetek hianya.

Ami esetleg erdekes lehet, hogy tul vagyok az idei elso vizsgaidoszakomon. Az eredmenyekrol meg semmit nem tudok, ezek majd juniusra varhatoak erzesre pedig mindenbol atmentem, a legrosszabb valoszinuleg a political psychology lett, de remenyeim es a beadandora kapott jegy alapjan az is meg lesz. African Urban Spaces-t 14-gyel zartam es egy tanaccsal az Institute d'urbanisme de Parisval kapcsolatban, az EU-m pedig szinten 15-16 korul alakul. Az IWP mumusa pedig a vegen meg lehet, hogy azt is mondhatjuk, hogy jol sikerul, legalabbis erzesre a zarovizsga sokkal jobban sikerult mint a mindterm. De ez majd a jovoben kiderul, a lenyeg, hogy megvan. 

Jelenleg a legnagyobb "problemaim" kozot olyan dolgok szerepelnek, mint: elerni vegre a vizvezetekszerelot, hogy megcsinalja a bojlert, kezdeni valamit a bankszamlammal, kezdeni valamit a telefon-elofizetesemmel es elslattyogni a suliba alairatni a Validation Formokat. Ja, es vasarolni. Ennyi.

11 nap van hatra es az utobbi 2 napban megtapasztaltam milyen egyedul lakni. Teljesen egyedul. Trixi ugye konnyes bucsut vett Parizstol mult het penteken, lakotarsa Hannah epp Romaban van, mig az en imadott lakotarsam megint Barcelona koveit koptatja. Tegnap elott Arturral, Dorival es Fundival(az egyik baratjuk Londonbol) logtam, elmentunk a Port de Clignancourt-nal levo piacra, ahol volt minden mi szem szajnak ingere. Elfogyasztottam az elso crepemet ebben a varosban, majd megcsodalhattam, hogy Arturek mennyire oda vannak a Pho levesert. Ami egyebkent tenyleg finomnak tunt. A piac fenyponja megis az az eldugott kis udvar, ahol kulonfele elkepeszto szobrokat, valamint utcaberendezesi targyakat lehet talani, mint pl. rozsdasodo delfinszokokut-kompozicio, szuzmariakisjezus  minden mennyisegben, meteres kokakas/vadkan, egyertelmuen a Palais Royale tetodiszekent valaha funkcionalo vaza valamit a Place de la Concorde kandelabereihez a megtevesztesig hasonlo lampatest.

Viszont Artur holnap vizsgazik, igy ok most nem voltak elerhetoek az utobbi ket napban. Mit volt mit tenni, nyakamba vettem a varost. Mivel erre a honapra mar nem vettem magamnak Navigot, nagyreszt gyalog es bringaval kozlekedtem, amit imadok. Alapvetoen annak ellenere, hogy ez egy 10 millios nagyvaros a tavolsagok egyaltalan nem oriasiak, ha az embernek van ideje, mindenhez kellemesen oda lehet setalni. De ha tortenetesen az embernek velib elofizetese van, akkor minden 45 perces kozelsegbe kerul aktualis tartozkodasi helyetol merve. Igy tegnap hosszas andalgas es caplatas utan eljutottam Neullybe, ami a La Defense elotti varos (ami ez csak valami francias nagyzolas, hogy kulon varos, egy az egyben Parizshoz tartozik mindnestul) es az egyik legkellemesebb kornyek ahol valaha jartam. Csondes, nyugis, fas, kicsit bourgois, mellette folyik a Szajna, ahol lakohajok horgonyoznak, egyszoval kellemes.

A biztonsag kedveert beugrottam a 4 temps-ba venni magamnak egy polot, de elotte felfedeztem a Defense eddig nem latott reszeit, ami meg inkabb megerositettek bennem az erzest, hogy valamit nagyon elrontottak ezzel a negyeddel, meg akkor is, ha a a Wikipedia szerint ez Europa legnagyobb uzleti negyede. Valahogy nem jo, nem mukodik.

Visszafele megint bringara pattantam, es eppen abban a minutumban, mikor fordultam volna balra a hazafele vezeto utra, a szemem csucskebol a tavolban a fak kozott eszrevettem a fak kozott egy epitkezest, valamint egy feltetelezhetoen az epitkezes folyomanyakeppen emelkedo uvegkupolat. Mivel itt most a sehova nem kell sietnem, semmit sem kell csinalnom allapotban vagyok elindultam megnezni. Kiderult, hogy ez a Fondation Louis Vuitton epulo kulturalis kozpontja. Azt senki ne kerdezze meg kerlek, hogy mi is van pontosan egy kulturalis kozpontban, azt meg vegkepp ne, hogy mi a funkcioja, mert nem tudok oszinte valszt adni ra, de egy biztos, kifejezetten tetszetos kis epuletrol beszelunk a Jardin d'Acclimatation-nal, ami pedig egy ilyen Vidam-Allat-park-kert.

Es ami meg erdekes, hogy mellette talahato az ex-Musee nationale des arts et traditions populaires elhagyatott es rohado epulete, amire csak azert lettem figyelmes, mert egyreszt (nem szeretem ezt a magyarozast, de le kell irnom) teljesen magyar allapotokat idezet meg a rozsdasodo falval, plusz meg a Balatonfuredi vonatallomasra is hasonlit, masreszt viszont errol az epuletrol mar olvastam valahol valamit, feltehetoen a modernizmusnal es a hg.hu-n. Es ami meg szinten erdekes, hogy a muzeum azert csak ex, mert a tarlata atkoltozott Marseillebe, ami epp Europa kulturalis fovarosa jelenleg es ott epitettek meg a Mucem-et (Musee des civilizations de l'Europe et  de la Mediterranee), amirol csak annyit mondok, hogy eleg laza, es sajnalom, hogy nincs penzem elvonatozni oda megnezni, mondjuk hozza kell tenni, hogy meg nincs is nyitva...

Este pedig megneztem az Ejfelkor Parizsbant, amit kulonosebben nem ertekelnek, de arra tokeletesen eleg volt, hogy igazi parizsi hangulatba keruljek itt Parizsban.

A mai nap pedig egy ujabb sikertelen vizvezetekszerelo hivas utan ujbol nekiindultam. Eloszor csekkoltam Trixiek postajat, majd tovabbmentem es megneztem a Gare de Nord-t es a Gard de l'Est-et, meyek arrol hiresek, hogy az Ameli csodalatos elete cimu filmben ezt a kettot keverik ossze. Meg arrol is, hogy a Gare de nordra erkeztunk az RER-rel. Es innen indul a Londonba meno vonat is. Es valszeg en is innen megyek majd a repterre. Hat nem hires?

Ehhez nagyon kozel van a Canal Saint Martin, ami az egyik leghangulatosabb resze a varosnak, ha nem Neullybe, akkor ide koltozom majd legkozelebb. Am, ami a nap csucspontja volt, az a Butte Chaumont. Parizsban eleg kiraly parkok vannak, es Londonban is vannak eleg kiralyinak nevezhetoek, de ez majdnem mindegyiket uti. Sajnos ez is olyan, amit nem lehet leirni, de a lenyeg, hogy az egyik domb tetejen volt egy elhagyott szobortalapzat, mar szobor nelkul, amire felmasztam, lefekudtem, levettem a cipomet es azon olvastam   A Varazshegyet. Ami tortenetesen pont arrol szolt, hogy Hans Castorp hogyan is eli meg az egyedulletet. Na bumm. Jo ez a konyv.

Este pedig elmentem futni, ami egy nagyon jo dolog. Eddig azt hittem, hogy ez a futas endorfint szabadit fel dolog kamu, de most sajat magamon ereztem, hogy mennyire jol erzem magam attol, hogy mozgok. Ezt a szokasomat biztos, hogy otthon is szeretnem folytatni.

A vegere meg annyit, hogy tudom, hogy lassan kozeledik a hazautazas, de ugy erzem jobb ha ezzel meg nem foglalkozom. Majd jon, amikor jon. Addig elvezem az ittletet!