Régen jártam erre, ez egy szempontból rossz, mert nem tudok mindent dokumentálni, más részről viszont azt mutatja, hogy tartalmas napokon vagyok túl, amikbe nem fért bele félórányi blogolgatás. De most itt vagyok!

Csütörtökön végre valahára eljutottam a Biblithéque Saint Geneviévebe (igen, végre fel tudtam kelni...) és a beiratkozásommal egy újabb plasztikkártya tulajdonosa lettem! A könyvtár lenyűgöző, hatalmas belmagassággal, habár az itt tárolt könyvek száma nem tűnik olyan nagynak, vagy csak jó francia szokás szerint mindet a raktárban tartják. Azt mondom, hogy a szabóervin kapott egy versenytársat. Nem mondom, hogy jobb, de mindenképpen beszállhat a versenybe. És, mivel ingyenes a beiratkozás, minden érdeklődőnek szívesen megmutatom! A könyvtárból hazajövet még beugrottam a suli könyvtárába is egy könyvért, amire egy órát kellett várnom. Ezt bevásárlással ütöttem el, így a metrón egy bagettel és a kivett könyv társaságában utaztam haza. Mondanám, hogy a nap eredeti célja az eu beadandó megírása volt, de hazudnék, a cél a könyvtár megnézése volt, így a nap sikeresnek tekinthető!

Megjegyzés: Mivel Trixi megkért, hogy ezt a képet retusáljam ki, ezért innentől mindenki, aki azt meri állítani, hogy a képen nem Beakerrel szerepelek a Muppet-showból az feleősségre vonható.

Pénteken elmaradt az angolom, vagyis sokáig aludhattam! Később volt egy iwp előadás a nemzetközi kapcsolatok elméleteiről, realista, neorealista, liberális, marxista, konstruktivista. Egy élmény volt. Afrikán meg rájöttem, hogy egyszerűen nem tudok koncentrálni amikor a csávó beszél, annyira vontatott, ellenben a nő mondanivalójára minden nehézség nélkül akár reagálni is tudnék. Este úgy volt, hogy tanulok, ez félig-meddig így is volt, majd átjött Trixi és iszogattunk egy kicsit és főztünk pudingot, de nemsokára el is tettük magunkat, mert másnap 6.30-kor kellett kelnünk, hogy végigéljük első egynapos túránkat Fountainebleauba!

Az ébredés elég fájdalmas volt, de valahogy mégis ott álltunk 7.50-kor a Gare de Lyon metrómegálló 1-es kijáratánál, a gond csak az volt, hogy rajtunk kívül még ketten voltak ott a 11-ből. Kiderült, hogy a vasútállomásnak is van egy 1-es kijárata, így hosszas keresgélés után találtuk csak meg egymást. Az utasok:

• Xi Zhou: kínai, aki Amerikában tanul, fotós - nem tudom hogy került ide
• Jen To: kanadai, kína származással, IR-t tanul - nem tudom hogy került ide
• Jyhunn Lee alias Selena: dél-koreai, IR-t tanul - régóta ismerjük, Trixi barátnője
• Natalya Zabolotnikova: orosz, közgazdász - ő a keddi ebédelő pajtink Trixivel, akiről meséltem, hogy államtitkokat osztott meg velünk Oroszországról.
• Gál Andris: ha nem lenne egyértelmű: magyar, mesteres eu ügyekből - Corvinusos, és a mázlista a Citében lakik..
• Ferenc Sziklai: chilei, az apukája magyar, de egy mukkott nem tud magyarul a srác. pszichológusnak készül - alapból angolt tanulni jött ide, összesen kettő órája van, ebből az egyik a Párizs története nevű, ami kb egy városnéző óra (építészettörténeti pro-szemináriumnak is mondhatnám :) a másik meg a foci..

Tehát ennyien vágtunk neki az útnak reggel. Az állomáson azonban volt egy kisebb elbizonytalanodás, hogy akkor most melyik vonatra is kéne szállnunk,és hogy a navigo passunk jó-e erre a távra. A tájékozódást nem segítette, hogy a vagon, amivel mentünk a D jelű RER vonaláról lett iderakva, így majdnem leszálltunk róla, amikor mondták a kallerek, hogy "nyugi, azt ne figyeljük, a vonat Fontainebleauba megy". Nem tudom ki nem nyugodott volna meg egy ilyen utasítástól, így leültünk és csevegtünk.

Az utazás eddig érdekes pontja volt, mikor a vonat megállt az erdő közepén, és mi azt hittük, hogy ez a megálló, és le akartunk szállni. Az ajtó ki is nyílt, de valami gyanús volt. Később kiderült, hogy a vonat csak véletlenül állt meg, de nem csodálatos, hogy az ajtót kb bármikor ki lehet nyitni, ha a vonat áll? Ha az SNCF-en múlik, akkor az erdőben bolyongunk még mindig...

A városka, ahova érkeztünk a tipikus francia kisváros volt. Már eredetileg is osztálykirándulás érzésem volt, de ez a hely a kultúrtöritáborok hangulatával csak ráerősített. Mivel még csak 9 óra volt, az idő csípős volt egy kicsit, de sütött a nap, csönd volt és olyan nyugalmas érzés szállt rám. Nagyon jó volt végre kiszakadni Párizsból egy kicsit. Elsétáltunk a városka közepére, ahol ittunk egy kávét, és végre kipróbáltam milyen a kávézó előtt, annak háttal ülve kávézgatni és csak az embereket figyelni. Nem rossz, egyáltalán nem rossz. Itt beszélgettünk egy jót Ferenccel is pszichológiáról meg drogokról és kiderült, hogy a srácban sokkal több van, mint ami elsőre látszik. Lassan megtanulhatnám, hogy ez a legtöbb emberre így igaz.... És nagyon érdekes volt, hogy megint volt egy beszélgetés a cigányokról, tapasztalatom szerint a tengerentúliak cigány képe kicsit a Quasimodóban szereplő cigány lányhoz hasonlatos, vándorló nomád nép, színes lenge ruhákban, az egyik lány a hipsterekhez hasonlította őket. Fura volt elmondani, hogy mondjuk 100 éve még így volt, de ma már egész más a helyzet. Ez a téma ugyanakkor nem először kerül elő itt létem során, Wade-del is volt már erről egy beszélgetésünk. Érdekes, és egyben késztet engem, mint magyart, hogy lassan ideje lenne megoldanunk ezt az egész helyzetet. Mert nagyon nem jó azt mesélni, hogy a cigányság nagy része munkanélküli, és átlagosan kevesebb ideig élnek...

A kávé után elsétáltunk a parkba, ami egy igazi francia park, szökőkúttal, egyenesekkel és derékszögekkel. Aki esetleg nem tudná, a kastély királyi rezidencia volt, I.Ferenc, több Henri és Louis is lakott itt, valamint persze Napoleon őcsászársága. A kastély belseje ugyan Versailles, Schönbrunn, Eszterháza és a Loire-völgye után nem okozott különösebb meglepetést, az viszont igen, hogy e termekben nincs semmiféle légfrissítés, így érezni a történelem illatát a levegőben, más néven: kicsit dohos az egész, de azért szép. Közben érkezett még 4 újabb ember egy későbbi vonattal: Artúr (magyar) Ness, Memo (mexikóiak) és Gabriel (Kanadából jött kínai). Elmentünk egy boltba, vásárolgattunk elemózsiát, és kiültünk a parkba eszegetni

Mindent összevetve nagyon jó kis túra volt, jó volt a társaság, jó volt a hely, nagyon nem is kell ennél több. Ajánlom a képeket, amiket Ferenc csinált, ha meg tudjátok nézni facebookon!

Most ennyi jött ki belőlem, a jövőben megpróbálok rendszeresebb lenni!