Elég régen jártam erre, amire több okot is fel tudok hozni. Először is annyira sok minden történik velem a tavaszi szünet óta, többségében pozitív dolgok, amiknél úgy érzem nincs szükségem arra, hogy kiírjam magamból. Ez nekem jó most, nektek talán kevésbé, és a jövő szempontjából is hasznos lett volna. Már mindegy.

Mióta nem írtam, itt jártak anyuék, (Anyut ez úton is üdvözlöm Portugáliában!) velük megtapasztaltam egyféle városnézést.

Majd jöttek a lányok, nèv szerint: Gyorgyi, Flo ès Joki, akikkel meg megtapasztaltam egy más milyet, egy olyan andalgós, bokrokra rácsodálkozós, piknikezőset.

Majd váltásban megérkezett Marci és Ezer, akikkel meg inkább aktívkodtunk és bringáztunk keresztbe kasul.

Persze sokkal tobb minden tortènt annal amit leirok, ezert ne bankodjon kerem senki.

Majd ezek után mindenki hazament. Én meg itt maradtam. Mikor elköszöntem mindenkitől a Port Maillon, olyan fura érzésem volt. Nem szerettem volna velük hazamenni, az lett volna a jó, ha itt maradnak. Franciaországban eddig mindig velük voltam vagy kultúrtöri táborban, vagy eurotrip és ezek a túrák mindig úgy végződtek, hogy visszatérünk a Mátyás Pincéhez, szépen elköszönünk és tudjuk, hogy max 1-2 nap múlva újra találkozunk. Ez viszont most nem igaz rám. Én még maradok és a kaland még folytatódik.

Ami még érdekes, hogy egyáltalán nem szeretnék hazamenni már. Ha találnék egy nagyon nagy bőröndöt, akkor mindenkit akit szeretek beletennék és kihoznám ide magammal feladott poggyászként, hogy éljünk itt együtt egy darabig. Felmerül a kérdés, hogy minek köszönhető a változás, erre két szimpla válaszom van:

1. Időjárás. Ezt elég szörnyű bevallani, de az időjárás hatalmas mértékben képes befolyásolni a hangulatomat, talán túl nagy mértékben is, de ezen majd dolgozom a későbbiekben. Viszont a tény az, hogy végre már itt is tavaszi idő van, nyílnak a fák, egyik nap elmentem futni az utcák tele vannak emberekkel, folyik az élet. Király

2. Suli. Ezzel kapcsolatban a sulit annyit változott, hogy véget ért. (Majdnem) A lényeg az én hozzáállásomban van. Eddig ugyanis én tényleg úgy kezeltem ezt az iskolát, mit a világ egyik legjobbja, és ehhez képest próbáltam belőni a képességeimet, ami akkor úgy tűnt elég kevéssé lesz elég a feladatok teljesítéséhez. Hát, kicsit túl nagyra emeltem azt a piedesztált. Az elvárások szöveg szerűen tényleg magasak, de még a legszigorúbb tanár sem tartja be őket teljesen. Erre a legjobb példa, hogy az általam borzalmasnak ítélt iwp mid-term vizsgámra is 13-at és a szintén borzalmas pol psy beadandómra is 13-at kaptam. Ezzel természetesen nem azt szeretném mondani, hogy a kisujjamból kirázom a sulit, sőt így is nehéznek tartom, de az biztos, hogy a fejemben egy sokkal komolyabb iskola volt annál mint amilyen a valóság.

Ami a jövőbeli terveimet illeti megint beállt egy kisebb változás. Természetesen még mindig befejezem a Corvinust, viszont után megint ráfekszem a franciára, és kijövök ide Urban planning Mastert tanulni. Olcsóbb, mint Anglia, és a diszciplínát is itt találták fel. Ez mondjuk felvet további kérdéseket is, de azzal majd jövő Bendi foglalkozik.

Már csak egy beadandóm van hátra pénteken, és egy vizsgám hétfőn és következik a vakáció.

Valamelyik nap múzeum napot tartottam. Elmentem a Cité d'architecture et du patrimoine-ba ami a Trocadero egyik épületében található és csodálatos kilátással rendelkezik az Eiffel-toronyra. Áááá. A következő állomás pedig a Musée de Quai Branly volt (a Branly Rakparti Múzeum - szerintem ez egy elképesztő név egy múzeumnak). Hogy ebben mi van? Tulajdonképpen minden, ami nem európai. És olyan őslakos. Alapvetően az épületért mentem oda, de a kiállítás is egész kellemes volt. Azt hiszem ez Párizs legújabb múzeuma.

Még nagyon sok mindenről írhatnék, pl. hogy az utolsó iwp (!!!) óránk után Trixivel elgondolkoztunk még egy féléven itt kint, mivel kifejezetten élveztük ezt az eddig szívből utált tantárgyat...

De most be is fejezem,
á bientot!