Az előző bejegyzés ugye hétfőn született, de még szeretnék hozzá tenni egy két dolgot. Például, hogy ugyan azon az órán tartott egy ázsiai srác meg egy montenegrói lány előadást arról, hogy jelenleg létezik-e a liberális világrend. Szépen érveltek, habár bele lehetett kötni, de a hibáik ellenére nagyon jó előadás volt, és szemmel láthatóan kifejezetten felkészült és lelkes előadókkal volt dolgunk. A prezentáció után jöttek szépen a kérdések, a tanár is rákérdezett egy-két dologra. Mint írtam korábban, a tanár nagyon felkészült, keni-vágja ezt az egészet. Azt, hogy néha megemlít olyat, hogy ő kívülről tudja a feladott cikkeket, és hogy 10 perc alatt elolvasta őket, egészen megbocsátható volt eddig, legalábbis megkönnyítette az iránta való tiszteletem. Viszont a kérdések során szóba került a Jugoszláv háború és az, hogy előzte-e meg nagy nemzetközi vita a beavatkozást. A montenegrói lány, gondolom az otthoni véleményt követve mondta, hogy kétli, mire a tanár mondta, hogy márpedig de, ő emlékszik rá. A lány még mindig szkeptikus volt, mire a tanár válasza az volt, hogy mindegy, te túl fiatal vagy... Valahogy ezen eléggé megdöbbentem. Nem várnám egy cambridge-i tanártól, hogy tekintélyen alapuló érvelést használjon... Elég nagyot csalódtam benne, és az eset a tantárgyhoz való hozzáállásomat sem javította. De legalább Trixivel kellemesen le tudtuk vezetni frusztrációnkat a tanáron bosszankodva. persze ebben a helyzetben is próbálom követni a magunkban keressük a hibát és az okokat módszert. Eddig arra jutottam, hogy jobban utána kell járni a dolgoknak, mielőtt tárgyat veszel fel a Sciences Pon :)
Most kicsit ugrok az időben a mai napra. Tegnap este kiderült, hogy a tanár cigifüggősége és/vagy tüdőgyulladása miatt elmaradt órát vagy pénteken pótolhatom az Afrikás órám helyett, vagy ma reggel. Egyértelmű volt, hogy az egyik szeretett órát nem fogom kihagyni egy kifejezetten nem-szeretettért, így ma reggel mentem, de a feladott szövegeket nem volt energiám elolvasni, csak az egyik cikkbe kezdtem bele, de a 8. oldalnál feladtam. Na most, a mai órán mikor elértünk a cikkekhez megkérdezte, hogy akkor mi a fő tézise az íróknak, mi az érvelésük alapja, stb. Síri csend. Úgy döntött, hogy akkor felszólítással csinálja, velem kezdte. Mondtam, hogy Sorry. Erre megdöbbent, és miután érezte a levegőben, hogy nem én vagyok az egyetlen megkérdezte, hogy ki olvasta el a dolgokat. Kiderült, hogy kevesebb, mint a csoport fele. Ezen természetesen megdöbbent, és mondta, hogy hogy lehet az, hogy nem olvassuk el a kötelező cikkeket, és kíváncsian várja a vizsgán írandó esszéinket. Annak ellenére, hogy félig kellemetlenül éreztem magam az óra további részében, egy másik részem megnyugodott. Még azon gondolkozom, hogy milyen stratégiát válasszak a továbbiakban a helyzet kezelésére. Tekintve, hogy számomra egy cikk elolvasása és megértése minimum 2 órát vesz igénybe. És ebből van hetente 3-5 db.
De visszatérve a dolgok folyásához, hétfőn az iwp óra után rohantunk az EU pótlás óránkra, ahol előadást tartottam. Ez egész jól sikerült, a hallgatóság nagy része aludt, de ez nem baj. Ezt az órát kifejezetten kezdem megkedvelni, szerintem én vagyok az egyik legaktívabb, és a korábban beadott esszémre 14-et kaptam, ami jónak számít. Egy német srác, aki nagyon jó előadást tartott kapott 14-et ugyanettől a tanártól.
Délután elugrottunk Wade-del a Lidlbe, majd este Trixivel csináltunk bolognait.
Kedden, mivel nem volt EU, az első órám délben volt, francia, ahol írtunk egy hallgatás utáni értést, aminek kíváncsian várom az eredményét. A francia feladatokra rendszeresen 11-et kapok, elvileg a csoport átlaga 13, de szerencsére itt nem kell aggódnom nagyon a jegy miatt.
Következett a political psychology, ahol visszaadta a tanár a beadandó terveket. Én ezt egy héttel a határidő után küldtem csak el neki, így nem voltam izgatott, a füzetembe írogattam különböző dolgokat, és elhatároztam, hogy veszek egy ilyen szép bőrkötéses jegyzetfüzetet, ha találok. Talán majd elmegyek egy bolhapiacra érte. A tervemre ma kaptam választ, azt mondta, hogy jobb, mint amit korábban küldtem neki, így én ezt egy "elfogadtam"-nak értékelem, és majd megkeresem a tanársegédet további segítségért.
Óra után Trixivel úgy döntöttük kihasználjuk az utolsó esténket, amit nem kell tanulással tölteni, így elmentünk este a Montmartra, ami nagyon jó volt. Beszélgettünk a Sacre Coeur lépcsőjén az itteni dolgokról, hogy mit csinálunk rosszul, miért történnek ezek a rossz dolgok. Sok mindenre nem jutottunk azon kívül, hogy ezzel is közelebb kerülünk magunkhoz és ahhoz, amit a jövőben szeretnénk csinálni. Így ért véget ez a nap is...
A mai napról pedig már leírtam a dolgokat, az óra után hazajöttem és nekiláttam tanulgatni, meg megebédelni. Nem tudom, hogy milyen lesz ez a vizsga szombaton, de remélem valahogy tudom majd teljesíteni, addig még van két teljes napom felhozni magam az elégséges szintre. És szereznem kell egy magyar-angol szótárt!
Utána pedig jön az én Borám és jön a szünet és jön London, és egy időre el lehet felejteni a Sciences Po környékét is! :)
p.s.: Mindig elfelejtek szólni anyukámnak, hogy küldjön fogkrémet, remélem itt eljut hozzá az infó!
és még egy jó kis zene a végére chilleléshez:
