Mielőtt valaki megijedne, hogy valami katasztrófa történt, szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy nincs semmi baj, a napom nem volt rossz egyáltalán.

Viszont ma elolvastam a Veronika meg akar halni című Coelho könyvet. Elejétől a végéig.

És ahogy az utcámban sétáltam a lakás fele végiggondoltam, hogy miért is nem ülök föl a következő gépre, miért is nem megyek ki onnan Érdre, majd iratkozom be egy rajziskolában holnap. Mármint, ha holnap meghalnék biztos, hogy ezt csinálnám... akkor miért is nem csinálom?

Először Wade és a bérleti díj jutott eszembe, de ezt simán el tudnám intézni, mert van egy ismerősöm, aki épp lakást keres, így ez a része megoldva.

A suliban csak túlélnék, hogy eltűntem, a Corvinusnak meg visszaadnám a megmaradt pénzt, a maradékot, meg szép lassan törleszteném munkából, mert elmennék egy ingatlanügynökséghez dolgozni, ha már úgyis annyira szeretem a házakat.

Trixitől még elbúcsúznék, de szerintem mivel már kezd nagyon jóban lenni Hanah-val ő is túlélné valahogy.

A repjegyem áttetetése 70 euróba kerülne, ami még olcsóbb is, mintha most nyomban vennék egy jegyet holnapra.

Bejárogatnék a Corvinusra, de lehet, hogy azt sem.

A könyvet olvasva teljesen azt éreztem, hogy nagyon köszönöm Párizsnak, amit adott, de ennyi elég is volt.

B-tervként még azon is elgondolkoztam, hogy nem is haza, hanem Londonba mennék, és beállnék az egyetemre dolgozni, addig, amíg fel nem vesznek. Ebből lesz pénz is, majdcsak lakom valahol, és ide még olcsóbb is lenne eljutni.

Mindenesetre most, hogy ezt így leírom és ettem a gondolat egyre távolodik, de még mindig nem halt el. Ha valaki tudna mondani valamilyen erős érvet az itt maradás mellett azt értékelném. Ennyi.

De még egyszer szeretném leszögezni, hogy ez egy kifejezetten jó nap volt, tehát egyáltalán nem elkeseredésből írtam, amit írtam!