Sötétben kilépni a lakásból nem a legkellemesebb dolog, de az embernek nincs más választása, ha reggel 8kor kezdődik az órája, a nap pedig csak 8:24-kor kel fel. A szóban forgó óra, az EU-ról szól, ami kifejezetten kellemes volt. Az EU és Franciaország kapcsolatáról folyt a diskurzus, de sok más irányba is elkanyarodtunk. Ki kell, hogy mondjam: Magyarország senkit nem érdekel Magyarországon kívül, még az EU-ban sem. A franciákat pedig végképp nem érdekeljük, arra pedig esélyünk sincs, hogy a fontos dolgokba beleszóljunk. Ez egy elég érdekes felismerés.
Az, amit mi az EU céljairól és kialakulásáról eddig tanultam, az csak a felszín, mert az EU nagyon sok másról is szól a 4 alapszabadságon és az eurón kívül. Például egy remek eszköz a franciáknak arra, hogy más pénzét felhasználva próbálják a nagyhatalmiság illúzióját fenntartani, másfelől pedig szintén jól használható a még mindig fenn álló német-félelem kezelésére. Elképesztő, hogy 2013-ban még mindig szerepet játszik a franci külpolitikában az, hogy mi van, ha a németek megint lerohannak minket. Arról persze nem nagyon beszélnek a "grandeur" hívei, hogy a legutóbbi két alkalommal Franciaország mindig az elsők között esett el, és hogy a félelem tulajdonképpen ebből ered... Ez a véleményem most elég demagógnak tűnhet, de ez volt az érzésem az óra után.
Ez után tettünk egy sétát Trixivel a Luxemburg-kertben, majd megebédeltünk és elküldtük azt a nyomtatványt, amit pár napja kellett volna elküldeni a Corvinusnak arról, hogy megérkeztünk.
Ez után volt egy francia órám a németes nevű Marie Kempffel, ami elég jó volt, úgy érzem jó csoportba kerültem, jövő héten elő is adok a Politika és a média kapcsolatáról egy olasz lánnyal. A probléma itt is a szokásos: van mit készülnöm az órára...
A következőkben pedig a nem túl nagy lelkesedéssel várt politikai pszichológia következett. Az óra teljesítménye ugyanakkor hullámzó volt, ami kifejezetten pozitív, egy-két érdekes rész is akadt. Probléma azonban, hogy viszonylag kevés szó esett magáról a témáról, sokkal inkább metodológiai kérdéseket boncolgatott, így például előadta a minden NT-s által imádott Lazarsfeld-paradigmát, Lazarsfeld, vagy a paradigma szó említése nélkül.
Mikor jöttem hazafele, eszembe ötlött a gondolat, hogy meg kéne keresni a Lidlt, mert a Trixi említette, hogy kifejezetten olcsó. Mivel korábban egyszer már meggugliztam a helyet, úgy döntöttem eggyel később szállok le a metróról és megpróbálom gyalog megkeresni a szóban forgó intézményt. Sok-sok kutyagolás után rájöttem, hogy ezt egy kicsit elhamarkodtam, mert a bolt sehogyan sem akart előtűnni a semmiből, és eléggé el is fáradtam, így felszálltam egy buszra. Ezen viszont annyian voltak, hogy egész dühbe jöttem tőlük, így mikor felértem a lakásba, úgy éreztem nem adhatom még fel a harcot, így megint nekiindultam. Ezúttal minden jól ment, és bebizonyosodott, hogy megérte a fáradtságot, mert a Lidl tényleg jóval olcsóbb, mint az átlag, így gyorsan vettem chipszet és nutellát is... Még hozzá kell fűznöm annyit, hogy láttam egy középiskolát, ahol becsléseim szerint minimum 4-5 ezren tanulnak, amihez egy megdöbbentően hatalmas épületkomplexum társul. Valahogy ebben a városban minden nagy, és mindenhol sokan vannak..
Itt meg most próbálkoztam egy havi 2 eurós telefon-előfizetés megkötésével, de valamiért nem fogadják el a bankkártyámat. Ez természetesen a folyamat legvégén derült ki, mikor már mindenfélét beképelgettem és kitöltögettem...
Megnéztem Tomit és Fannit akiknek itt is szeretnék gratulálni és nem viccelek, a körmömet rágtam az izgalomtól miközben figyeltem őket, a lakótársam valószínűleg érdekesnek talált ezen állapotomat :)
Elképzelhető, hogy még másról is kelljen szóljon a fáma, de most nem jut eszembe több. Jó éjt!
