Na, most, hogy befejeztem a beadandómat, úgy érzem itt az ideje egy új bejegyzésnek, főleg, miután az előző elég nagy vihart kavart.
Azóta kiderült, hogy nem fogok hazamenni, ennek sok oka van, még mindig vannak bennem kételyek, de már nem fogok hazamenni, az a hajó elment, azt múlt héten kellett volna megcsinálni.
Azóta a bejegyzés óta viszont sok minden megváltozott, van egy olyan érzésem, hogy Párizsra hatott a fenyegetőzés, mert azóta a legszebb arcát mutatja, süt a nap, meleg van, a suli sem rossz.
A múlt hétről asszem nem érdemes túl sok mindent leírni, elkezdtem írogatni a könyvecskémbe, ami nagyon király, emellett, pedig egész sokszor használtam a vélibet, ami egy nagyon hasznos dolog, remélem a budapesti is ilyen király lesz.
Már nem tudom melyik nap, de Trixivel elmentünk az Abercrombieba, majd vettünk gumicukrot és elmetróztunk a La Défenseba, de előtte még megtekintettük a diplomatanegyedet, amiről utóbb kiderült, hogy az előző vasárnap óta Eszti otthona is a következő pár hónapra, hogy mik vannak?
A csütörtöki nap egy előadás készítésével telt, Bissau-Guinea fővárosáról, Bissauról. Ez egy elég király feladat lett volna az egyetlen probléma a portugál nyelvtudásom hiánya volt, ugyanis ezek a ravasz Bissauról író tudósok nem szeretnek angolul kommunikálni. Mindenesetre Roxanne-nal megoldottuk a dolgot, akitől azt is megtudtam, hogy mi magyarok kiállhatatlanok vagyunk a franciák szerint, nem szeretjük a turistákat, nem szeretjük a szomszédainkat és pesszimisták is vagyunk, Jó tudni nem?
Pénteken életemben először iskolában voltam március 15-én, ami nem volt olyan fura, mint amilyennek képzelnétek, de azért nem nevezném kellemesnek sem, teljesen felborult a biológiai órám.... Este viszont Dórival, Trixivel és Artúrral jól megünnepeltük, hogy otthon szakad a hó, és egy kellemes estét töltöttünk el a szobámban 4esben.
Szombaton természetesen tanulni kellett volna, ezért Trixivel elmentünk tüntetni, bringával, majd még bringázgattunk egy keveset utána is, majd még egy keveset, majd nem is emlékszem mi lett, de tanulás az nem sok. Ehelyett viszont vasárnap egész nap otthon ültem és próbáltam dolgozni a művemen, amit csak Bora hathatós segítségével tudtam ma délután befejezni (a határidő természetesen holnap van). Közben esett egy kis jégeső is, de egész kellemes kis nap volt.
Ma reggel pedig sikerült úgy fogalmaznom órán hogy a tanár azt hiszi rólam, hogy rasszista vagyok, és hogy az ethnic purityben hiszek, ami elég érdekes, én csak annyit mondtam, hogy lehet, hogy kevesebb konfliktus lenne, ha a határokat az etnikumok figyelembevételével húzták volna meg. Óra után egy gyors kaja, és hazajöttem bringával! habár esett az eső, de ez elég király volt így is. Azóta pedig a művemen dolgoztam, ami többé kevésbé el is készült, már csak kinyomtatásra vár. És munka közben az ablakunk alatt az utcában két bácsi vonult végig harmonikázva és trombitálva. Na ez volt az igazi párizsi feeling.
Holnaptól pedig egy viszonylagos szabadság jön, már nincs sok kötelezettség, csak egy előadás, egy francia esszé, meg a vizsgák.
És elolvastam a Varázshegy felét, ami egész szimbolikus, hisz kb most járok ittlétem felénél is.
De annak ellenére, hogy nem megyek haza, még mindig foglalkoztat a dolog.
Ettől azonban senki ne ijedjen meg, aki megkapta Párizst és esetleg elborzadna a blogom olvasásától annak üzenném, hogy semmit sem csinálnék másképpen,és ha még egyszer tehetném még egyszer kijönnék. Esetleg a tárgyfelvételnél kicsit alaposabb lennék, de bármennyit is szenvedek néha itt, ez az egész egyértelműen megéri.
