Wade éneklését hallgatva úgy döntöttem itt az idő egy újabb bejegyzésnek. Először is most azon morfondíroznék egy keveset, hogy vajon miért is ritkultak meg az írásaim. Mostanában mikor hazaérek és a blogírásra gondolok, valahogy azt érzem, hogy nagyon nincs mit leírni. Persze…

Na, most, hogy befejeztem a beadandómat, úgy érzem itt az ideje egy új bejegyzésnek, főleg, miután az előző elég nagy vihart kavart. Azóta kiderült, hogy nem fogok hazamenni, ennek sok oka van, még mindig vannak bennem kételyek, de már nem fogok hazamenni, az a hajó elment, azt…

Mielőtt valaki megijedne, hogy valami katasztrófa történt, szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy nincs semmi baj, a napom nem volt rossz egyáltalán. Viszont ma elolvastam a Veronika meg akar halni című Coelho könyvet. Elejétől a végéig. És ahogy az utcámban sétáltam a lakás…

Fura érzés egyedül lenni, teljesen elszoktam tőle... És most nem arról az egyedüllétről beszélek, amikor nincsenek körülöttünk az emberek, hanem arról a másik fajtáról. Arról a belsőről. Viszont ennek a megszüntetésére különösen megfelelő az elmúlt hét felidézése,…

Kezdetben volt az őskáosz, majd az első napon megteremtődött London, és megteremtődtek a parkok, és a parkokkal együtt a mókusok. És főleg a mókusok... Történetünk két szereplője reggel sokat tanakodott azon, hogy merre is induljanak útjukon, majd végül úgy döntöttek, hogy…

Most csak egy rövid bejegyzésre futja, de a lényeg, hogy megjöttünk, itt vagyunk Alexéknál. Kalandos volt az ideút, de majd mesélek később. És várjuk a holnapot! És a hopp kutya állása 3:2. Nem ide. És a dalt is Bye Alex nyerte... És most kibővítem. Bora tegnap este…