Trixivel éppen Introduction to World Politics előadáson ülünk, és amint azt gondolom már kitaláltátok én nem szentelek túl sok figyelmet az előadónak, sajnos. Mindazonáltal van egy olyan érzésem, hogy Trixi figyelmét is el-el vonom, mert percenként rápillant a monitoromra. De ez van. A változatosság kedvéért háborúkról van szó, konkrétan a világháborúkról, amiről azt gondolom, hogy lehet, hogy párszor már hallottam róluk rövid életem során.
Most viszont inkább megpróbálom összeszedni a gondolataimat, hogy leírjam a tegnapi napot, de ez elég nehéz így, hogy beszélnek mellettem. De valahogy megoldom. Tegnap reggel 8-kor keltem, azért hogy elolvashassam a szövegeket, amik a hétfői előadáshoz kellenek. Ebben félig-meddig sikeres voltam, de azért csak félig, mert a Suits bezavart. Elképesztően jó, minden rész után el akarok menni öltönyöket venni és végigfut a fejemen a gondolat, hogy ügyvédnek állok. Valószínűleg nem lennék jó ügyvéd, vagy ki tudja, lehet, hogy majd egyszer kipróbálom... (épp a gyarmati nacionalizmusról van szó...csak mondom)
Tehát, újból felvéve történetem fonalát, miután kiélvezkedtem magamat elindultam Katia lakásába, amihez az Invalides megállónál kellett leszállni, így ekkor már gyanítottam valamit. Mikor kijöttem a metróból feltűnt a sok-sok nagykövetség, ami a teret szegélyezi, így ekkor már biztos voltam, hogy Katia a város egyik legjobb környékén lakik. A lakása is ehhez illeszkedik. Két szintes, alul van egy nappali-étkező, egy sima nappali tipikus francia bútorokkal, egy WC, felül pedig még egy fürdőszoba és két szoba található. Négyen laknak itt argentinok fejenként 590 €/hó-ért, ami egyáltalán nem sok a lakás szépségéhez, fekvéséhez és felszereltségéhez képest. Itt próbáltunk meg kidolgozni előadásunk fő pontjait, ami egy órával megérkezésem után úgy-ahogy sikerült. Ez után úgy döntöttünk, hogy akkor most olvasunk egy kicsit, és megpróbálunk referenciákat gyűjteni. Ezt látványos szenvedések között tettük, plusz elképesztően sokat is ettünk, plusz biztos-ami biztos megbeszéltük Argentína és Magyarország jelenlegi politikai és gazdasági helyzetét viszonylag részletesen. Röviden elcsesztük az időt.
Otthon megpróbáltam még keresgélni, de az éhség és a Suits erősebb volt, így csak angol házit írtam, és olvastam African Urban Spacesre (quote: Even though France won in WW1, but France lost a little bit, too. Igen, a little bit...)
Ma pedig eddig túl vagyok egy angol órán, ahol élőben tapasztalhattam a francia közoktatási rendszer hatását az egyénre, csoporttársaimon keresztül. Itt ugyanis az a jó, ha kérdezel. Lehet, hogy egyáltalán nem érdekel a téma, nem is értesz hozzá, de akkor is kérdezned kell, mert azt mondták. Ebből születnek az elképesztően bugyuta, semmire sem jó kérdések. És ez szerintük jó! Van egy srác ezen az órán, aki eddig minden egyes témához hozzászólt, amivel nem lenne baj, hisz alapvetően ezzel csak azt bizonyítaná, hogy széles látókörű. Azonban itt nem erről van szó, a kérdései sokkal inkább kötekedő jellegűek, vagy bugyuták. (Trixi emlékeztetett rá - mondtam, hogy elvonom a figyelmét.. - hogy írjam le mennyire király idő van, mert kivételesen süt a nap, ami megszépíti a várost. Persze most, ahogy kinézek az ablakon hatalmas fekete felhőket látok gyülekezni, de az csak a jövő!)
Nehogy elfelejtsem említeni, hogy ma megint ott ült az ipodos koldus, és kedélyesen beszélgetett a mellette működő bank egyik alkalmazottjával, de még gyűjtöm a bátorságot és a nyelvtudást, hogy odamenjek érdeklődni az ipodjának hogy létéről.
Azt hiszem leírtam mindent, így mivel most már a jelenben járok két választásom van: Elkezdhetem leírni nektek ennek az órának a történéseit (ami valójában jegyzetelést jelentene, amit alapból is kellene csinálnom), vagy inkább abbahagyom az írást és befejezem az olvasnivalóimat a következő órára. Ugyan egyik sem túl csábító lehetőség, gyakorlati okokból, tisztán racionális alapon a második verziót választom. Sziasztok!
