Fura, de ez ma már a második bejegyzésem. Megesik néha az ilyen is. Délelőtt ugyanis elfelejtettem feltölteni pár képet, amikkel tovább tudom színezni az itteni életemről szövögetett kis történetfolyamot.

Először is, ma reggel az iskolai toaletten megdöbbenve tapasztaltam, hogy az általam eddig símárkaként ismert Rossignol, jóval több, mint egy egyszerű símárka. Ugyanis a WC-ben található kis kukát is ez a cég gyártotta. Íme a bizonyítékok.

Másodszor, a lakásunk megmutatta, hogy még mindig tartogat újabb meglepetéseket. Amint éppen felálltam egy kicsit, hogy mozgással próbáljam levezetni a magamban generált feszültséget, ami a hétfői előadás elkészítésének halogatásával váltok ki, észrevettem egy szép nagy piros könyvet a polcon, a címe Code Pénal 2009. Vagyis Francois lakásában megtalálható a 2009-es francia büntetőtörvénykönyv, méghozzá egy olyan példány, ami tele van firkálva és jegyzetelve. Ez még tovább árnyalja a róla alkotott képemet, habár az is benne van a pakliban, hogy a barátnőjéhez, Liuhoz tartozik (Igen, már ezt is tudom, mert a postaládán az ő neve is szerepel, és ez a sok-sok ázsiai kaját is megmagyarázza. Azért itt felmerül még pár kérdés: Tényleg a barátnője-e?  Hol van most? És miért hagyta itt a tisztasági betéteit a fürdőben?), vagy harmadik lehetőségként felvetődik az is, hogy egy korább albérlő hagyta itt (beszélgetéstöredékek utalnak arra, hogy korábban egy kanadai lány is lakott itt). Mindenesetre úgy érzem, egyre több puzzle darab kerül elő, de még nem állt össze a kép a fejemben.

Harmadszor, ma volt egy pillanat, amikor egész párizsinak éreztem magam, a metró-kijáratnál ugyanis észrevettem egy kisfiút, meg egy ázsiai férfit, akikkel már korábban is utaztam együtt. Pár nappal ezelőtt megismertem egy kisfiút a buszról. A környék hajléktalanjait már nagy részt ismerem. El tudom mondani a metrómegállókat sorrendben a suliig. Másfelől viszont ma beszélgettem egy lánnyal és egy sráccal az afrikai városos órám után, akik már egy jó ideje itt, vannak, így mikor az Angliában tanuló svájci azt mondta nekem, hogy isten hozott Párizsban, gyorsan vissza lettem téve a helyemre, Egyébként a srác annyira járatosnak tűnt ebben az urbanisztikai témában, hogy ma odamentem hozzá megkérdezni, hogy mit tanul, mire kinyögte, hogy irodalmat... majd hozzá tette, hogy már egy kicsit bánja, hogy ezt kezdte el tanulni, mert ez az afrikás városfejlesztősdi sokkal jobban érdekli.... Ez egy touché számomra...

Negyedikként, pedig egy nagyon jó hír tegnapról, az egyetem megemelte az ösztöndíjam, így most már 500 eurót kapok havonta!!! Másrészről viszont érdekes, hogy mostanában arról cikkeznek az újságok, hogy a Corvinus elbocsájtásokat tervez, és hogy hatalmas pénzeket vont el az egyetemtől az állam, ehhez képest már nem először emelték meg az ösztöndíj mértékét (350€/hó-ról indult!). Kicsit az az érzésem, mintha épp söpörnék ki a padlást, de amíg az én portámra söprik, addig cicabánja!

Ennyi, ha még eszembe jut valami, akkor írok.