Most csak egy rövid bejegyzésre futja, de a lényeg, hogy megjöttünk, itt vagyunk Alexéknál. Kalandos volt az ideút, de majd mesélek később. És várjuk a holnapot! És a hopp kutya állása 3:2. Nem ide. És a dalt is Bye Alex nyerte...

És most kibővítem.

Bora tegnap este megérkezett. Kicsit késtem egy negyven percet a reptérről, köszönhetően a csodálatos párizsi forgalomnak és a Roissy Busznak, de a legnagyobb szerencsétlenkedés nem ekkor volt. Összefoglalva: Bora 18.10-kor szállt le és 21.30-kor léptünk be a lakásba. A történet lényegi elemei egy kedves, ámde kifejezetten rosszul tájékozott pultos hölgy, a párizsi buszközlekedés sajátosságai és az RER jól időzített rekonstrukciója. De az este végül kellemesen telt, habár sajnos Borát nem tudtam bemutatni Wadenek, és meg van rá az esély, hogy nem is fogom tudni, tekintve, hogy Wade elutazik Barcelonába.

Reggel viszonylag könnyen összekészültünk, és elkészítettük szendvicskollekciónkat jokerekkel. Majd 10 órára odaértünk a Port Maillotra és el is indultunk a röpke 8 órás utunkra Londonba. Ez nem volt különösebben izgalmas, viszont a komp előtti útlevél ellenőrzés felidézte az általunk csak hírből ismert kommunnista időket, ugyanis az EU-nak köszönhetően régen volt részünk ilyenekben. Viszont itt szereztem be első pontomat a hopp-kutya competitionben, aminek lényege, hogy ha látunk egy kutyát, ezt "Hopp, kutya!" felkiáltással kell jelezni a versenyben részt vevő partnerünknek. Az, akinek az idegrendszere korábban dolgozza fel az ingert, az egy ponttal lesz honorálva. A verseny állása jelenleg 3:2, nem ide...

Végül 3/4 7-kor landoltunk meg, amiről nem tudjuk eldönteni, hogy 45 percet késtünk, vagy 15 perccel korábban érkeztünk meg. A kérdés eldöntésébe bekavar az időzóna-váltás, valamint a beszállókártyánk nem kifejezetten egyértelmű jelölése.

Az állomáson ott várt Alex, majd elballagtunk igazi brit módra sorban állni az LKV jegyekért, majd eljutottunk Alexék nagyon király kecójába a Kensington környékén, egy igazi, original britt házba, ennél brittebb helyen nem is lakhatnánk. A srácok főztek nekünk vacsit, így eddig csak élvezkedünk, és próbálunk akklimatizálódni.

Nagyon jó végre kiszakadni Párizsból, elhatároztam, hogy az egyetemi levelezőrendszert csütörtökig nem nyitom meg, és a pénz sem kifejezetten érdekel, így most csak hagyom, hogy sodorjanak az események itt a britek fővárosában. Kicsit még hihetetlen, hogy itt vagyunk, de lassan kezdem felfogni. Londontól elég sokat várok, miután Párizsról most nem a legpozitívabb dolgok jutnak eszembe, de remélem Bora ezt is meg fogjamajd bennem változtatni.

Kíváncsi vagyok mi lesz, ami megmarad az itteni élményeimből, és főleg mit tartok majd érdemesnek leírni...

Most lassan elköszönök, mert el kell döntenünk, hogy mennyire vagyunk fáradtak a továbbiakhoz :) Good night!

u.i.: az iwp vizsga megvolt, nem sikerült túl jól, de legalább végeztem vele!! Halleluja!