A tegnapi nap reggele azzal indult, hogy kiderült, nem kaptuk meg a szeretett lakást... ez nem volt egy túljó kezdés, de mit volt mit tenni nem foglalkoztunk vele és bementünk a suliba az első methodology classra.

Ez rendben le is zajlott. Ahhoz képest, hogy azt mondták, hogy mennyire különböző ez a módszertan, nem egy nagy ördöngősség, Gálik kb fél éven keresztül erről magyarázott szakkomon, szal reményeim szerint nem lesz vele baj. Ha már Gálik, sierült megint a 2003-as iraki háborút választanom előadástémának, remélem felhasználhatom az akkori dolgokat.

Az órák utáni szünetben természetesen a könyvtárban ültem lakást keresve. Van egy lakás még tegnap előttről, ami nekem tetszene Trixinek viszont nem, így megbeszéltük, hogy ilyen téren lehet, hogy szétválnak útjaink, én keresek magam mellé valakit, ő pedig keresgél tovább.

Este elmentünk a bar a day programra. Az odajutás érdekes volt, mert felszálásnál a metróajtó majdnem rám csukódott, míg leszállásnál majdnem elkéstünk, ezért kézzel kellett megtartanom az ajtót. Én voltam Captain Metro, a bamba utasok őrzője...

A helyen végre sikerült szocializálódni rendesen, konkrétan 10-20 emberrel dumáltunk, így kb a felük nevére sem emlékszünk, de hál’ istennek ezárt találták fel a facebookot! Beszéltem egy sráccal is, aki lehet hogy érdeklődne a lakás iránt, ha minden jól megy ma megnézzük.

Nem tudom mit hoz a mai nap, remélem egy-két probléma legalább megoldódik, mert ez így nem a legjobb.