Tegnap este megnéztem egyedül, vagyis inkább egy üveg bor és a laptopom társaságában a Magyarország - Lengyelország nyolcaddöntőt. A Himnusznál hatalmas honvágyam támadt, amin magam is meglepődtem, eddig nem volt ilyen hatással rám ez a dal. A meccset viszont élmény volt nézni, de inkább nem részletezem, akit érdekel az megnézte, akit meg nem, az úgyis átugorná ezt a bekezdést. HAJRÁ MAGYAROK!
A mai nap megtartottuk a mosást, így öblítőtől illatos a lakás, a dekorációt pedig sok-sok száradó ruha frissítette fel.
Mielőtt lementünk a mosodába, mondtam neki, hogy mennyire izgulok, és hogy egy fura nyelven kiabáló mosodás képe lebeg a szeme előtt, aki azért förmedt ránk, mert valamit rosszul csináltunk. Szerencsére nem így történt, kivéve, hogy Wade mosógépe mosás közbe áramtalanította magát, így ki kellett hívnunk a szerelőket, mert nem tudtuk kinyitni az ajtót. Túl egyszerű lett volna simán...
Ami a sulit illeti, reggel European Integration órám volt, amit egy kedves hölgy tart, nagyon francia angolsággal. Pozitívuma, hogy már ott megpróbálta megtanulni a neveinket. Negatívuma, hogy kell nála tartani 2 előadást, írni egy beadandót, minden órára olvasni és levizsgázni a félév végén.
Az óra után elugrottunk az olcsó menzára, de mivel túl korán értünk oda, úgy döntöttünk benézünk a közeli GAP-be. Ez egy elég rossz döntés volt, mivel az itteni GAP egyáltalán nem olyan drága, mint az otthoniak, körülbelül H&M-es árakkal dolgoznak, ami elég meglepő. A hatást még fokozta, hogy elég nagy leárazások is vannak, így férfiasan bevallom, nehéz volt megállni, hogy ne villanjon a bankkártyám, másrészről viszont sokat segített az önmegtartóztatásban a kártyához tartozó számlán található minimális összeg. Együtt ettünk Nataliával, aki Oroszországból jött és törvényt sértett azzal, hogy elmesélte, hogy milyen az időjárás ilyenkor Moszkva környékén. Hideg. Meg azzal is törvényt sértett, hogy az a hír a Moszkva és Szentpétervárat összekötő autópályán napokig rostokoló kamionosokról igaz volt. A törvénysértés akkor lenne teljes, ha mi a Trixivel kémek lennénk...
Ebéd után mentem volna francia órára, ami elmaradt, viszont viszonylag folyamatos angol beszéd után kissé meghökkentem mikor egy kínai lány franciául kérdezte meg a kötelező kérdéseket, hogy honnan jöttem, mi a nevem stb. Ezen ugye nem kéne meghökkennem. Nagyon jól jött volna az a francia óra. Helyette viszont beültem a könyvtárba és neteztem. A hg.hu-t nézegetve pedig újból feltámadt urbánus énem, főleg mikor találkoztam egy nemzetközi kapcsolatok szakértő - urbanista hölgy nevével, aki történetesen a Sciences Po-n is tanult. Úgy érzem csak követnem kell tovább a sárga köves utat. Ja, és az biztos, hogy már nem Kansasben vagyunk.
14:30-kor újabb óra következett Political Psychology címmel, amin nagyon nagyon szenvedtem, amire gondolom elég ok, hogy kb 100-an járunk az órára, de a jegy egyharmada az órai aktivitástól függ, kell írni egy 10-15 oldalas kritikát, és hétről hétre 100 oldalacskákat olvasni. És nem mondhatni valami izgalmasnak.
Mikor hazaértem egy Trixitől kapott e-mail fogadott, amiben egy vészjósló fotó volt látható arról a 8 cikkről, amit péntekre kellene elolvasni a World Politics órára... Azt kell mondjam, ez egy elég kemény dolog lesz. Nagyon sok mindent kell megtanulnom időbeosztástól kezdve prioritások felállításáig és valahogy meg kéne találni az egyensúlyt is az ittlét megélése, és a jövőnek tanulás között. De olyan még nem volt, hogy valahogy ne lett volna, így annyira nem aggódom.
Plusz itt egy szám a Mando Diaotól, amit most is hallgatok! Hálás köszönet érte Flónak!
