Na hol is kezdjem ma. Nem  tudom, igazából reggel egy kicsit kivoltam a lakás témától, de valahogy ez így nap közben elpárolgott pedig nem történt semmi változás az ügyben, de erről legyen is elég ennyi.

A csodálatos methodolgy class ma reggel is csodálatos volt. Volt egy időszak, mikor kb ketten beszélgettünk a tanárral, mert az EU volt a téma és a csoportban én vagyok az egyetlen európai. Ettől azonban még inkább egzotikumnak érzem magam.

A könyvtár, ahova beszabadultam óra után tele van Macintoshokkal, itt csak apple store néven fut a részleg. Egy gond van velük, a francia billentyűzet. Az valami borzalmas, nem is qwerty, hanem vmi awerty, de a lényeg, hogy borzalmas, akiknek küldtem üzenetet facebookon azok tudják miről beszélek, mert ezt majdnem minden beszélgetésembe többször is bele szoktam volt szűrni. Lehet, hogy a későbbiekben még itt is megemlítem párszor, Ki tudja?

Volt egy methodology előadás is, amiben az a kuriózum, hogy pontosan azt mondják el mégegyszer, ami már délelőtt is elhangzott, Egyetlen előnye, hogy egy kicsit domina stílusú, ellenben kedves és vicces lengyel származású hölgy tartja.

Ma volt egy meetingem is Selena-val (aki nevével ellentétben koreai), akivel együtt tartunk majd egy kellemes, szigorúan 10 perces, egy másodpercel sem több időtartamú előadást a 2003-as iraki háború jogosságáról. A nap egyik csúcspontja az volt, mikor a francia bürokrácia csodájaként, csekély fél órányi sorbaállás után átvehettem saját, különbejáratú diákigazolványomat, és újra megismerkedtünk az Ariel néven futó amerika-kínai lánnyal, aki maga választotta azt a Kis hableány után szabadon 8 éves korában.

5 órakor pedig találkoztunk egy templom előtt a Boulevard Saint-Germain de Prés-nél és elindultunk a Scavenger Hunt nevű programon, ami abból állt, hogy különböző nyomok alapján helyket kellett keresgélni a környéken és megtalálni a célt. Sajnos nem nyertünk, sőt majdnem tök utolsók lettünk laza 20 perc késéssel, de nagyon jó kis program volt, mostmár vágom a helyet és eljutottunk a Da Vinci-kódos Saint Sulpice templomhoz, és a remélem sokak nagy örömére bebocsátást nyertünk egy La Durée-be is, ahol vásároltunk 1, azaz egy macaront (és igen, a kép is ott készült) megvesztegetendő a zsűrit. Hát nem jött be.

Most lassan megyünk egy bárba a közelben, de az árakra tekintettel már elkezdtünk alapozni egy üveg minőségi 1,80 €-ba fájó borral (csoda, hogy ennyiért lehet valamit egyáltalán venni nem hogy bort...), szóval alapvetően jó a hangulat.

Írás közben teljesen magamtól Netsky-t hallgatok, hisz egy jó Netsky sose rossz, ebből gondolom, hogy valami nagyon komoly dolog történik itt velem, mert eddig ilyen balgaságra magamtól nem vetemedtem volna.

Megint esik a hó, ami itt még mindig menőnek számít. És hogy ígéretemhez hű maradjak, mégegyszer szeretném leszögezni mennyire de elképesztően kimondhatatlanul utálom a francia billentyűzetet.

Bon soirée, á bientot!