Mai nap reggel bizakodással indult. Ez volt az a nap, amikor megtaláljuk és átvesszük a lakásunkat. Reggel egy csöpp kapkodás után nyakunkba vettük a várost, találkoztunk Coralieval, majd elmentünk megnézni a nagyon jól kinéző lakást. Szépen megvártuk a nőt az ajtó előtt, de előtte bejártuk a környéket, ami elég jónak tűnt. A lakás is elég jónak tűnt amikor felértünk és meghallgattuk... na jó a lényeg, mert fáradt vagyok hogy kiderült, hogy ő egy ügynök és kéne fizetnünk még 1000 eurót agency feeként, szal nem vettük ki.

A következő lakással bíztató a helyzet, megnéztük, okés volt. Most épp arra várunk h kiadják e nekünk vagy sem.

Ezután visszajöttük a Hotelbe, ahol keresgéltünk tovább, majdeljutottunk a nap fénypontjához, amikoris megnéztünk egy lakást a 17. kerületben, ami párizsi mércével hatalmas volt. Nekem nagyon tetszik, Trixinek is, csak neki problémás a környék. A tulajdonos fazon egy elképesztő forma, nagyon viccesen beszélt angolul. Sztem király ez a lakás és az a jó benne, hogy ha kérjük megkapjuk rögtön.

Most meg, itt ülünk az itteni neptun előtt, amiről eddig azt gondoltam, hogy jobb, de épp változtatom meg a véleményemet. Olyan mintha eltüntek volna az óráink meg minden. De mind1.

Jó hír, hogy megvan a bérletünk és lassan lesz lakás is.

Rossz hír, hogy holnaptól suliba kell járni, amire szerintem nem vagyunk teljesen felkészülve.

C'est tout. Valszeg ez nem a legfényesebb napként vonul be a történelembe.