A tegnapi este elég változatosan telt, ezért írok csak most, reggel, ami inkább már délután így 12:22-kor.

Reggel felkeltem, és úgy döntöttem megvalósítom régi álmomat, és elmegyek az Ikeába. Miután könnyed háromnegyed órás keresgélés után kisilabizáltam, hogy akkor most melyik metró, majd melyik RER, majd melyik busz el is indultam, kezemben egy szép nagy kék ikeás bevásárlószatyorral. A bolt már egy külvárosi részen volt, valahol délen, az útvonaltervező 50 percre saccolta az időt. Nem tudom, hogy valójában mennyi időbe is telt, mert még Párizson belül eltévedtem egy picit, mondván, biztos át lehet szállni attól még, hogy nem írja a térkép, hogy ott át lehet szállni. Szó, ami szó, végül eljutottam Thiaisbe, és vettem két párnát,két takarót, egy ágyneműhuzatot meg egy spatulát 19, 50-ért, amiért úgy gondolom megérte elvergődni odáig. A bolt felépítése teljesen megegyezett az otthoniakkal, még a hotdog is ugyanolyan ízű volt. Majdnem áldozatul is estem a marketingnek, és ha nem tudnám a budgetmet, biztos vettem volna még ezt-azt. Visszafele jövet pedig találtam egy sokkal rövidebb utat, kevesebb átszállással. Ez a kis kirándulás mindamellett felért egy szociológiai tanulmányúttal is, mert arról is megbizonyosodtam, hogy a külváros is ugyanolyan változatos, mint a belváros, és nem lehet rá azt mondani egy, az egyben, hogy veszélyes lenne. Sőt, egyes részei kifejezetten kellemesek, pl. az IKEA.

Egykor indultam el, és öt körül értem haza, vagyis 4 órát töltöttem a tömegközlekedéssel és vásárlással. Otthon új eseménysor vette kezdetét, mert megjött Trixi, akivel korábban megbeszéltük, hogy ma átjön vacsorázni. Majd megjött Andrea is, akit pedig Wade hívott meg, és akivel nem beszéltünk meg korábban, hogy átjön vacsorázni, Így szépen lassan emelkedett a nyomást a vállaimon, hisz életemben először főztem úgy igazán, és rögtön 4 embernek...

Szerencsére azonban nem lett katasztrófa, a tejfölös-sonkás-sajtos-fokhagymás tészta szerintem jól sikerült, utána meg elborozgattunk 4-esben. Egy idő után azonban feltűnt, hogy mintha ez az Andrea nevű lány egy randi-szerűségre lett volna meghívva, így Trixivel nem akartunk útját állni az eseményeknek, ezért úgy döntöttünk leléptünk. Alapvetően is találkoznunk kellett volna pár magyar sráccal, így meg is volt a tisztességes indok. Velük beültünk először egy bárba, majd miután kiderült, hogy az nem pénztárcabarát vettünk pár üveg bort, és elmentünk Artúrékhoz, ahol... hát egyenesen fogalmazok: jól berúgtunk. Trixi az este végén pedig nálunk aludt, amit azért tehetett meg, mert délután megérkezett a matrac, Hurrá!

Most pedig épp itt az ideje befejeznem az írogatást, mert vár rám kellemes 80 oldalnyi tanulmány holnapra.

Á bientôt!